filmtípusok |
normál 8mm
1932-ban jelent meg a 8mm-es film és az amatőrök körében kedvelt volt egészen a 80-as évekig. A kétoldalt perforált, 2x8-asnak is nevezett film 7.5 méter hosszú és 16 mm széles volt. Miután befűztük a kamerába, először az egyik felére exponált a gép, majd a lefutott filmet vissza kellett fűzni és ekkor lett a másik oldalra exponálva. Előhívás után a laborban a filmet kettévágták és összeragasztották - így lett egy tekercs 8 mm széles és 15 méter hosszú. Ez 16 kocka/mp. szabványos vetítési sebesség esetén kb. 4 perc felvételt jelentett. Lelkes amatőrök utólag vékony mágneses hangszalagot is ragasztottak a film szélére.
A szuper 8-as film (1965) már többnyire kazettában volt. Csökkentették a perforáció (lyukak) méretét, a kép közötti osztásvonal is keskenyebb lett, így a hasznos képméret 35%-al nagyobb mint a normál 8-é - ezáltal javult a képminőség. 1973-tól forgalmaztak un. mágnes szélcsíkos hangos filmet is. A kamerák már rugós motor helyett elektronikus meghajtással továbbították a filmet és egyre tökéletesebb automatikus szabályzást, szolgáltatást nyújtottak. Elsősorban a nyugati gyártmányú Bauer, Eumig, Elmo, stb. gépek terjedtek el. Itthon is megjelentek a Kodak és Agfa gyártmányú színes filmek, melyeknek képminősége kiváló volt - többnyire külföldre kellett kiküldeni előhívásra (a hívás árát tartalmazta a film ára, csak a postaköltséget kellett fizetni) és orsóra fűzve, befutóval ellátva küldték vissza. A szabványos szuper 8-as filmsebesség 18 vagy 24 kocka/mp. Egy tekercs játékideje kb. 3.5-4 perc 18 kocka/mp sebesség esetén.
9,5mm-es film (az első amatőrfilmes formátum)
Elvétve előkerülnek még nagyon régi 9.5 mm széles filmek is (1922), amit arról ismerünk meg, hogy a perforáció középen, a két kép között van. Ezek a filmek igen jó képminőséget adnak, de lejátszásukhoz ma már nehéz üzemképes vetítőgépet beszerezni (24 vagy 16 kocka/mp a vetítési sebesség).