Amatőrfilmes történelem

Az 1800-as évek vége felé többek által fejlesztett filmszalag és Edison 35mm széles filmmel működő Kinetoscope berendezése (1891), valamint a Lumierre testvérek által létrehozott technológia lett - kisebb-nagyobb módosításokkal - a ma is elterjedt mozgófilm alapja. A későbbiekben még igen sokféle szabvány született és létrejöttek az egyéni (amatőr) filmesek által elérhető olcsóbb és szerényebb képminőséget adó formátumok is. Az 1920-as évek elején jelent meg a 9,5 mm-es (Pathé Baby) és a 16 mm-es film, amely amatőrök számára is megfizethető volt. A 16 mm-es filmet később az oktatás, az ismeretterjesztés területén alkalmazták. 1928-ban készült az első hangosfilm és 1936-tól már színesben is lehetett mozizni. A széleskörűen elterjedt és népszerűvé vált amatőrfilm 1932-ben jelent meg (normál 8 2x8), amit csak 1965-ben újították meg, ekkor született a szuper 8-as formátum, melynek későbbi mágnesszélcsíkos változatára hangot is lehetett rögzíteni.

Összegzésképpen elmondható, hogy ma a hagyományos filmtechnika az egyetlen olyan világszabvány, amely attól függetlenül, hogy a világ melyik táján vagyunk, nem változik, a film alapú mozgókép előállítási és vetítési technológiája mindig ugyanaz marad. A videotechnika és a digitális mozgóképfeldolgozás területén (video és számítógép) azonban ez már nincs így. Az egyik rendszerből a másikba való konvertálásra van szükség (PAL, SECAM, NTSC) - attól függően, hogy az adott országban milyen rendszert alkalmaznak, ill. milyen számítógépes programot (fájl-típust, tömörítést) használunk a digitális feldolgozás során.

Itthon

Magyarországon a 8 mm-es amatőrfilmek és a filmfelvevők a 60'-as évektől kezdve általánosan elérhetőek voltak. Aki beruházott egy egyszerű szovjet gyármányú kamerára (pl. Quarz) és megvásárolta az Orwo, vagy Forte gyármányú 2x8-as fekete-fehér filmet, az megörökíthette a család fontosabb eseményeit; a kirándulásokat és nyaralásokat, a családi ünnepeket. Később a színes film és a (hangos) szuper 8-as formátum megjelenése, a felvevőgépek és a filmtípusok választékának bővülése minőségi ugrást és mennyiségi növekedést hozott. Ez a fejlődés egészen a nyolcvanas évek közepéig tartott, amikor a VHS rendszerű videokamera lassan felváltotta a filmes kamerákat. Az eltelt évtizedekben óriási mennyiségű családi filmanyag halmozódott fel a házi archívumokban és szükségessé vált ezek átmentése valamilyen digitális rendszere.

Hogy az értékes filmek átmentésével kapcsolatban a legjobb döntést hozzuk, a továbbiakban összefoglalom a legfontosabb ismereteket.

Amikor filmet másolunk át valamelyik videoformátumra, vagy számítógéppel digitalizálunk, tisztában kell lennünk a különbőző technológiák alapvető sajátosságaival, az adott területen alkalmazott szabványokkal ahhoz, hogy elérjük a legjobb képminőséget.