Ragasztás

Nagyon fontos a perforációk és a ragasztások állapota. A celluxos ragasztások vagy kiszáradnak, vagy felpuhulnak és ragacsosak lesznek - ha ilyet észlelünk, újra ragasztjuk a filmet. Az un. "nedves" ragasztás acetonnal ragasztja össze a fedésbe hozott filmet. A régi acetonos ragasztások vetítéskor szétjöhetnek - ezért vetítés előtt a ragasztás mentén a filmet többször meghajlítva tudunk képet kapni az állapotáról. Ragasztáskor ügyelünk arra, hogy a perforációs lyukak távolsága azonos maradjon.

A film ragasztására használjunk ragasztóprést, melynek segítségével az összeillesztés a lehető legpontosabb lesz. Átfedéses ragasztásnál használjunk acetont (körömlaklemosó), egyéb esetben pedig jó minőségű cellux-ot alkalmazzunk.

Ha nincs ragasztóprésünk, szükségmegoldásként vágjuk el a képet az osztásvonalnál (két kép között) és kb. 2 cm-es celluxot ragasszunk a kép egyik oldalára majd hajtsuk át a kép másik oldalára, de csak a kép területén arra ügyelve, hogy a perforációt ne takarja a cellux!

Filmkezelés

Léteznek már száz éves filmek is, tehát elviekben a film élettartama igen hosszú lehet, a gyakorlatban azonban igen sok tényező befolyásolja az élettartamot:

A film legnagyobb ellenségei: a rossz tárolási körülmények, a szélsőséges hőmérséklet és páratartalom, a sok vetítés, a rossz ragasztások, az elhanyagolt vetítőgép, a szakszerűtlen kezelés és az idő múlása. Régi film esetében mindig tartsuk be azt a szabályt (különösen, ha sok a ragasztás), hogy vetítés előtt tekerjük át a filmet, ellenőrizzük a ragasztásokat, a perforációt, a vetítőgép tisztaságát, és hibátlan működését. Áttekercselés közben tisztítófolyadékkal átitatott finom bársonnyal tisztítsuk meg a felületi szennyeződésektől a filmet. Nagyon fontos, hogy ne használjunk csámpás, törött orsókat, és legyen elég befutószalag az első hasznos kép előtt. Ha a film kiszárad, könnyen törik, szakad, ezért nagyon óvatosan kell kezelni.

Anyaghibák, laborálási hibák, sérülések

Talán a 9,5 és a régi 16mm-es filmek között találkozhatunk nitró alapú hordozóval, amelyet, ha meggyullad nem lehet eloltani, ezért óvatosan kell kezelni. Egyébként is ügyeljünk arra, hogy vetítéskor ne álljon meg a film hosszabb ideig a képkapuban (pl. szakadáskor ) ilyenkor a fényt azonnal ki kell kapcsolni. A 8mm-es filmenél alkalmazott celluloid alapú biztonsági film már nem tekinthető gyullékonynak. Ha a film kiszárad könnyen törik, szakad, vagy hullámos lesz és lazán tekercselődik az orsóra. Rossz tárolási körülmények miatt penészedni fog vagy kiszárad.

Filmhibák, tárolás

A celluloid bizonyos idő után kiszárad, megrepedezik, elveszíti rugalmasságát ezért sokszor előfordul, hogy a perforációs lyukak beszakadnak, hosszabb részen sérülnek. Ilyenkor a vetített kép remegni fog, a film könnyen elszakad, és ha nincs más megoldás ezeket a részeket ki kell vágni.

Fontos, hogy a filmet pormentes helyiségben vetítsük, tekercseljük, tároljuk mert a film legnagyobb ellensége a por. A film felületére tapadva dörzsöli, karcolja a képet, főleg a tekercsek elején és végén látszanak az esőszerű karcok, és minden további vetítéssel rosszabbodik a filmkép állapota. A piszkos filmről a vetítőgép filmpályájában megakadnak a nagyobb szennyeződések és csúnyán megkarcolhatják a filmet - ezért minden vetítés után meg kell tisztítani a vetítőgépet.

Ha nem volt szakszerű a laborálás, ha rosszak voltak a tárolási körülmények, akkor az évek múlása különböző elváltozásokat okoz a nyersanyagban. A kép ilyenkor foltos (penész), töredezett lesz - ezt már nem lehet korrigálni. A színes filmek kifakulnak, elvörösödnek - ilyen esetben számítógépre átírva színkorrekciót alkalmazva az eltorzult színvilágot helyreállíthatjuk.

Tároljuk a filmeket stabil hőmérséklettel (+5 celsius fok körül) és megfelelő páratartalommal rendelkező helyen, kerüljük a hirtelen hőmérsékletváltozást és a túl száraz, vagy túl nedves környezetet.