Tippek - hasznos tudnivalók

Ha a filmeket átmásoljuk videóra néhány dologgal még tisztában kell lennünk:

- A film (a kivetített kép) kontrasztátfogása általában nagyobb, mint a televíziós képernyőn látható kép, ezért elsősorban a sötét tartományban látunk kevesebb részletet, míg a fehér képrészletek néha egészen csúnyán beégnek, eltorzúlnak. Ezen úgy tudunk javítani, ha a videójel útjába beillesztünk egy korrekciós áramkört, amellyel az amatörfilmek szélsőséges fényváltozásait is ki tudjuk korrigálni. Ez az eljárás, akárcsak a számítógéppel történő fényelés igen aprólékos beállítást, sok időt és hozzáértést igényel.

- A nem hozzáértő, de lelkes amatőrök sajnos sokszor elkövették azt a hibát, hogy a felvételnél az élességet a totál képre állították és amikor ráközelítettek a tárgyra a kép fokozatosan homályos lett a mélységélesség változása miatt - ezen már nem lehet segíteni. A másik felvételi probléma a sok zummolás, a kamera megállás nélküli mozgatása, amely a televíziós képernyőn sokkal zavaróbbnak hat, mint a kivetített képen, és pár perc után alaposan elfárasztja a nézőt.

- Nagyon változó volt az amatőrfilmek képminősége, a laborálási technológia. Sok filmtípus eredendően életlen, szemcsés képet ad, és a színek is hamar kifakulnak. Erős színtorzulást tapasztalunk akkor is, ha a műfényre kalibrált filmet külsőben, (vagy fordítva) használtunk.

- A vetítőgépbe úgy kell befűzni a filmet, hogy a filmet szabad szemmel nézve a kép fordítottan, fejjel lefelé legyen és a perforációk (lyukak) felénk legyenek. Vagyis, akkor van egy tekercs az elejével, ha az orsóról lehúzva a filmet, fordítottan látjuk a képet.

- Ha régen volt a kezünkben a filmszalag vagy ismeretlen eredetű, mindig vizsgáljuk át a teljes tekercset mielőtt befűzzük a gépbe! Így elkerülhetjük a rongálódásokat. Előfordulhat, hogy a zsugorodás miatt még a látszólag hibátlannak tűnő filmet sem tudjuk lejátszani, mert a perforációtávolság csökkenése miatt nem tud a filmtovábbító fogakba beilleszkedni.